papagáj: 1. az álmoskönyvek szerint aki papagájjal álmodik, az számíthat rá, hogy rosszindulatú híresztelés, pletyka kap szárnyra vele v. a környezetével kapcsolatban. 2. ha egy konkrét papagájfaj leírását keresi, akkor induljon el a →PAPAGÁJALAKÚAKtól, s a →papagájféléken ill. az ott jelzett →nemzetségneveken át el fog jutni a fajhoz, sőt az alfajokhoz is.

Ugyanis a lexikonban a világ valamennyi papagájfaja (azok is, amelyek már kipusztultak) az alfajok leírásával együtt szerepel.

 Könnyebb a dolga, ha ismeri a német nevet, mert valamennyi papagájfaj német nevét (esetenként több változatban) is megtalálja e könyvben.

Előfordulnak a szakirodalomban a köznapi elnevezésektől eltérő névváltozatok is, ezeket a megfelelő helyeken (pl. esti papagáj = rózsáshasú papagáj) szintén megemlítjük. (Fotó: Meyer lóri, a sárga-zöld lóri alfaja)

http://www.youtube.com/watch?v=jOK9rdLJwAw&mode=related&search=

http://usuarios.lycos.es/alcor17/Loros/foto_album.htm#

 

 

 

PAPAGÁJALAKÚAK

(PSITTACIFORMES - Parrots and Relatives): a madarak egyik rendje, a többitől élesen elkülönült csoport. Fotók: Birkmann, Ryan, Iggino - http://s4.photobucket.com/albums/y107/Iggino/ -, Lengyel

 A velük kapcsolatos számos tévhit közül az egyik, hogy trópusi madarak. túlzás. Számos faj él sziklás pusztaságban v. magas hegyek viszonylag zord körülményei között.

A beszédkészségük is valamelyest el van túlozva. Akadnak fajok, amelyek lágy dallamos énekükről inkább lehetnének híresek.

Mégis óriási az érdeklődés irántuk, s ez az emberi mohósággal párosulva sok faj sorsát pecsételte meg. Valamelyest csökkent az érdeklődés irántuk akkor, amikor közismertté vált, hogy a papagájok IS TERJESZTIK a ma már →ornitózisnak nevezett betegséget.

A sarki tájak, az északi félteke és különös módon Afrika legdélibb részei kivételével a Föld nagyobbik részén elterjedtek.

Közös jellemzőik:

- a nyakuk és a lábuk rövid;

- a nagyságuk 9 cm és 1 m közötti;

- négy ujjuk közül a harmadik és a negyedik, vagyis a külső lábujjaik hátrafelé irányulnak és többnyire vetélhetőek;

- a legtöbb papagáj a lábával képes tartani a táplálékát, a csőrével pedig segíteni a mászást;

- néhány abszurd kivételtől eltekintve növényi táplálékon élnek, s ehhez alakult ki a sajátos papagájcsőr;

- a táplálékot a csőr készíti elő emésztéshez: szétzúzza, felforgácsolja;

- e malomkőszerű működéshez komoly izomzatra van szükség, amely a meglehetősen erőteljes és éppen ezért nagy fejen tapad;

- az alsó kávára kampósan ráboruló felső káva az orrnyílások mögött ízülettel kapcsolódik a koponyához és erős izmok segítségével a koponya irányába is képes mozogásra;

- az alsó káva szintén jól mozgatható előre és hátra, továbbá rendszerint oldalra is;

- a csőrkampó belső részén fogszerű lécecskék találhatóak, őrléshez ezekhez szorítja az erős és húsos nyelv a magvakat;

- a többségük fákon otthonos;

- fák, sziklaüregek, termeszdombok v. lejtők üregeit használják költéshez (kivéve a →barátpapagáj);

- a tojásuk fehér, a fiókáik csupaszok, s ált. mindkét szülő gondoskodik a kicsinyekről;

- szeretik a társaságot, nagy lármás csapatokban élnek v. a költés után verődnek nagy csapatokba, s így vándorolnak táplálékot keresve;

- a farkuk hossza eltérő;

Csőrük általában szélesebb és vastagabb, mint amilyen hosszú; a felső csőrkáva tövében rendszerint az orrnyílásokat körülölelő puha, tollatlan bőrredőt találunk, ez az ún. viaszhártya; a csőr némileg a ragadozó madarakéra és a baglyokéra emlékeztet; ha úgy adódik, akkor a papagájok csőre fegyverré válik, s hogy milyen erős a harapásuk, arra vonatkozóan ijesztő útbaigazítást nyújt a rágási kártevésük.

 Fakalitban a verébpapagájok, a katalin-, az örvös-, a hullámos papagáj, az agapornisok, egyes lórik és jóformán a laposfarkúak kivételével nem is tanácsos más fajokat tartani, mert gyorsan tönkreteszik.

A kakaduk a 2,2 mm-es drótfonattal is "boldogulnak".

A nyelvük lehet puha v. szaruval borított. Az utóbbinak két típusa van:

a./ csak a nyelv hegye szarus;

b./ a nyelv nagyobb része szaruval borított.

A húsos nyelvűek között vannak olyanok, melyek nyelvének a hegye ecsetszerű.

A szárnyuk többnyire erőteljesen fejlett - kivéve bagolypapagáj.

A kormánytollak száma 12. A hosszúságuk változatos, sok fajra a rövid, másokra a hosszú farktollazat a jellemző. A tollazatuk leggyakrabban tarka és élénk színű.

Termetre és alakra nagyon változatosak.

A költési idő 16-32 nap közötti. A fiatalok sok fajnál különösen hosszú ideig (90 nap) maradnak a fészekben.

A papagájok osztályozhatóak aszerint is, hogy a vegetáció mely magasságában érzik jól magukat, és hol keresik a táplálékukat. Ez alapján vannak

1./ a fák lombkoronájában élők, mint pl. a zászlósfarkú papagájok;

2./ a földön szívesebben tartózkodók, mint az ausztráliai laposfarkúk, ill. a fű- és az ugráló papagájok;

3./ hegyi papagájok, melyek gyakran a hóhatárig is megtalálhatóak, mint pl. a kea.

Az élelem szempontjából a papagájok

a./ magevők (a többség);

b./ gyümölcsevők (a nagyobb testűek);

c./ puha, lédús gyümölcsöket, virágok nektárját és fák édes nedveit szívogatók, mint a lórik.

Valamennyi papagáj szigorú egynejűségben él. A többségük

I./ fák odvában fészkel. Ezek fészekparaziták abban az értelemben, hogy mások fák odvába vájt, készített fészkét sajátítják ki. Közöttük vannak, amelyek

a./ bealmoznak maguknak, mint az agapornisok v.

b./ csupán a rágási korhadékra tojnak.

Ritkábban

II./ sziklák között keresnek védett zugot v. földbe vájt üregekben fészkelnek, mint a szikla- v. az ausztráliai földi papagáj.

Kivételt képeznek a

III./ barátpapagájok, melyek fákra építenek gallyakból fészekvárat, és a

IV./ a harkálypapagájok, amelyek termeszek építményeiben fészkelnek.

A termetre kisebb fajok évenként 2-3 alkalommal költenek, rövid egymásutánisággal és fészekaljanként 4-8 tojást raknak, míg a nagyobb testűek évenként egyszer fészkelnek és a tojásszám ott ritkán több 3-nál.

A papagájok hangja többnyire éktelen rikácsolás, erre különösen a nagyobb fajok tartóinak kell felkészülni, de az agapornisok hangja is lehet fülhasogató.

A neophemák hangja kellemes, halk és a laposfarkú papagájoké is általában ilyen.

Közismert, hogy a papagájok a nekik betett fürdőt általában nem veszik igénybe. Ez nem menthet fel bennünket a fürdetés kötelezettsége alól, mert a vízpermetet viszont igénylik, v. a nekik betett nedves fűbe fúrják bele magukat nagy élvezettel.

A papagájoknak rendszertanilag három családja volt:

I. Quercypsittidae – fosszilis leletekből rekonstruált 2 nemzetség 3 fajjal

Quercypsitta sudrei,

Quercypsitta ivani,

Pulchrapollia gracilis.

II. Incertae sedis – egyetlen, ma már csak csontokból restaurált fajjal bizonyítva;

III. Psittacidae. Ez utóbbi ma már a régebbi rendszerek családját egyesíti

III/1. család, a lórifélék (Loridae v. Trichoglossidae) nektárral, gyümölcsökkel, virágporral és rovarokkal táplálkoznak.

Átlagosan 15-32 cm nagyságú madarak tartoznak ide. Ausztráliától a Szunda-szigetekig él a névadó faj, a lóri (Domicella domicella). Ezzel együtt 56 (mások szerint 57) faj került a család 13 (más rendszerezők szerint csak 11) nemzetségébe, s valamennyi rendkívül gazdag alfajokban.

III/2. család, a papagájfélék (Psittacidae) népes család a következő alcsaládokkal:

2/a. bagolypapagájok, Strigopinae (Eulenpapagei) egyetlen faj jal;

2/b. harkálypapagájok, Micropsittinae (Sprechtpapageien) hat fajjal;

2/c. nesztorpapagájok, Nestorinae (Nestorpapageien) három fajjal;

2/d. valódi papagájok (Psittacinae).

A család mintegy 268-326 fajt (a →Vörös Lista szerint 325) foglal magában. A nagyság széles határokon belül van: 9-100 cm. A tojások színe, mint az odvakban költőknél általában, fehér, fészekaljanként 1-12 db lehetséges. A költési idő 17-35 nap, s a fiatalok a 21. és a 70 nap között repülnek ki. A trópusi tájakon mindenütt előfordulnak.

Legismertebb közülük a →hullámos papagáj (Melopsittacus undulatus), amely eredeti élőhelyén, Belső-Ausztráliában nagy csapatokban lepi el a füves pusztaságokat. Fűfélék magjaival táplálkozik, s a gumifák odvaiban fészkel. 1840-ben hozták Európában, ahol gyorsan nagy népszerűségre tett szert, s a világoszöld alapon sötétebb hullám-rajzolattal mintázott törzsalak mellett számos színváltozat megjelent.

Hasonló ismertségnek örvend a →nimfapapagáj (Nymphicus hollandicus) és az →örvös papagáj v. kis sándorpapagáj (Psittacula krameri). A hosszú farkukkal a legnagyobb papagájok a dél-amerikai arapapagájok.

III/3. család a kakaduké (Cacatuidae) két alcsaláddal

3/a. Cacatuinae,

3/b. Nymphicus.

Ez utóbbi család 17 (más rendszerezők szerint 19) fajt ölel fel. Számos csodálójuk van a főként ausztráliai kakaduknak, melyek között szintén akad sok kedvelt kalickamadár.

Ha csak a testet vesszük figyelembe, akkor a legnagyobb papagájok: a testük 36-69 cm. 1-3 tojásukat cc. 30 napra keltik ki, s a fiatalok sokszor 90 napig a fészekodúban maradnak.

Beszédre taníthatóságuk, pontosabban a hangutánzó képességük miatt nagy népszerűségnek örvendenek, s tudjuk, az ember ősidőktől fogva tart papagájokat.

A korszerű rendszerezők szerint semmi nem indokolja a papagájalakúak rendjének három családra bontását, de sok szakkönyvben még megjelennek régi rendszertani fogalmak és nevek, ezért ezeket én sem tartottam célszerűnek elhagyni. Aligha okoznak zavart, sőt, inkább segítik az eligazodást, hogy végül ott kössünk ki, ahová elindultunk.

De azért tudnunk kell, hogy a ma elfogadott rendszerekben a papagájalakúak rendje EGYETLEN CSALÁDBAN (→papagájfélék - Psittacidae) alcsaládok nélkül 85 nemzetség fajait foglalja össze.

Fotók latin nevű keresővel minden mennyiségben:

 http://usuarios.lycos.es/alcor17/Loros/foto_album.htm#

 

 

 

 

papagájfélék (Psittacidae - Parrots): a →PAPAGÁJALAKÚAK rendjének egyetlen családja 85 nemzetség 350 fajával. A korábbi rendszerekben elírt három családja közül ez volt a legnépesebb (mintegy 575 alfajjal). Közülük kerülnek ki a világ legismertebb madarai, hiszen pl. a gólya nem különösebben titokzatos lény, de bizonyára nem veheti fel a versenyt a kakadukkal.

A szürkebegy eléggé közönséges, de a 2 millió budapestiből vajon hányan mondanák ki azonnal a nevét? 

Ezzel szemben már a csecsemők gügyögik a hullámos papagájnak, hogy Gyurika. Az ide sorolt, többségükben színpompás madarak lába erős, nem csak kapaszkodásra, hanem a táplálék tartására is alkalmas. A csőrük vaskos, kampós, kemény héjú gyümölcsök és magvak megbontására is használható.

A papagájfélék családját a régebbi rendszerekben négy alcsaládra szokták felosztani.

Fotó: Schwindt - http://www.papageienzuchtschwindt.de – fehérhomlokú amazon,

Vogel – ékes fiatalok.

Ma már az alábbi megoldás elfogadott:

1. bagolypapagájok alcsaládja (Strigopinae - Eulenpapagei - Kakapo) egyetlen fajjal;

2. harkálypapagájok alcsaládja (Micropsittinae - Sprechtpapageien - Pygmy Parrot) hat fajjal;

3. nesztorpapagájok alcsaládja, (Nestorinae - Nestorpapageien - Keas) három (másutt 2) fajjal;

4.  sörtésfejű papagáj alcsaládja (Psittrichadinae) egyetlen fajjal;

5. denevérpapagájok alcsaládja (Loriculinae) egy nemzetség 12 fajával;

6. kakaduk alcsaládja   (Cacatuinae) 6 nemzetség 57 fajával;

7. lórik alcsaládja (Lorinae)12 nemzetség 57 fajjal;

8. valódi papagájok alcsaládja (Psittacinae - Parrots) 62 nemzetségben 266 ma is feltételezhető fajjal. http://www.zoonomen.net/avtax/psit.html

bagolypapagájok (Strigops /régen: Psittrichas/ habroptilus - Eulenpapagei - Kakapo): 58-63 cm nagyságú, különös papagájok nemzetsége, önálló alcsaládban (Strigopinae) egyetlen fajjal, és csupán Új-Zéland déli részén való előfordulással. Fotók: Dr. Paddy Ryan - http://www.ryanphotographic.com . A földi papagáj legközelebbi rokona. A testalakulása és az arci fekvésű szemei - melyeket fátyolszerű, merev tollak kereteznek - a bagolyra emlékeztetnek, s bár nem nagyon hasonlít a rendszertani rokonságra, a papagájokra, azért nem sok köze van a baglyokhoz.

A nemzetség névadó faja, a →bagolypapagáj tipikus éjszakai madár jól fejlett csőrrel. A földön található bogyókkal, gyümölcsökkel, mohával, gyökerekkel táplálkozik, s a keresgélés közben fellelt apróbb állatokat sem veti meg.

Élőhelyén nem ritkaság a hó, s különös látvány lehet, amikor alkonyatkor elhagyják a nappali búvóhelyként szolgáló gyökereket és nekiindulnak a maguk taposta ösvényeken a "legelők" felé. Merthogy csaknem röpképtelenek, legfeljebb ejtőernyőzni és rövid távon, lefelé siklani tudnak.

 

bagolypapagáj v. kakapo (Strigops /Psittrichas/ habroptilus - Kakapo): 60 cm körüli méretével is már meghökkentő, Új-Zélandon élő, röpképtelen papagájféle. Noha a formája sem igazán papagájszerű. S a 3 kg-os testsúlyával a rend valóságos óriása. Érdekes, hogy ehhez rendkívül kicsiny gyomor társul.

Egyedülálló jelenség a madárvilágban. "Leszokott" a repülésről, s ennek szembeötlő anatómiai jele, hogy a mellcsontja a röpképes madarakkal ellentétben lapos.

A hímek torkában nyúlékony légzsák található, melyet felfúj, s a kiáramló levegő révén különös, messzehangzó, mély hangokat hallat.

Két évenként fészkel. Korhadékból és tollakból a földön tákol alkalmatosságot.

Külön költési érdekesség e fajjal kapcsolatban, hogy a papagájoktól szokatlan módon a hím és a tojó csak a költés idejére köt szövetséget. A fiatalok önállóvá válása után a család elemi részeire hullik szét. A pár is különválik.

Régen csak a bennszülöttek jelentettek rájuk veszélyt. A zsírosabb példányokból nagy lakomákat csaptak. A fehér ember vadászati szenvedélyével és főként a szigetre behurcolt kutyákkal, menyétekkel, patkányokkal és macskákkal vitt végveszélyt e különös fajra.

Ugyanis természetes ellenség híján nem volt felkészülve a kutyák-macskák rohamaira, és szinte teljesen védtelen. Ezen túl táplálékkonkurensei is termettek az ember "jóvoltából": a szarvasok és az őzek.

A bagolypapagáj csőre világosbarna, a lába feketésszürke. A tollazat mohazöld, barna és drapp mintázattal, ami jól segíti a rejtőzködésben. Az arci részen sok serteszerű toll segíti a táplálék felkutatásában, apró szemének alig veszi hasznát.

Mi európaiak 1845-ben ismerhettük meg. 1870-76 között egy pár tengődött a londoni állatkertben. A földön fészkeltek, egy 47x16 cm2-es ládában.

Az 1970-es években már csak mindössze 30-40 példány lehetett az új-zélandi élőhelyen. Ekkor a hatóságok nagyszabású védelmi akciót kezdeményeztek az érdekében: összefogták a még élő valamennyi példányt, és egy a ragadozóktól mentes szigetre (Little Barrier) szállították őket. Az 1992-ben ott kelt 3 fiókával 48-ra gyarapodott az állomány.

http://www.kakapo.net/en/index.html

Oldal: Papagájok
Madárhatározó - © 2008 - 2024 - madarhatarozo.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat